Szent Vendel
szobor
A 18. századból maradt fenn. Pontosan 1814. július 14.-én állították. Festett szobor volt. Jelenleg az országút mellett található. Fogadalmi szobor. Eredeti helye a közös legelőként használt Csapás- dűlőben volt. Azért állították, mert a falu összes állata marhavészben elpusztult. Mivel az elhullás a közös legelőn történt, állataik védelmében fogadalmat tettek, hogy a határban Vendelénus tiszteletére szobrot állítanak. Továbbá megfogadták, hogy minden év október 20.-án Vendel napján a templomba mennek, bűnbánatot tartanak, s a határban nem végeznek fizikai munkát. Régen körmenet is volt ekkor, de ma már csak misével emlékeznek.
A szobor felirata:
Vannak é bár
maid figyelmezz
azokra és ha
hasznosnak meg
maradgyanak
hálából Eulélia
s fia 7 V24
AO 1814
Ki is volt Szent Vendel, akinek fogadott ünnepét még ma is tiszteletben tartják a tölgyesiek?
A legenda szerint a 7. sz.-i ír királyfi emlékét ülte meg okt. 20-án. A királyfi Rómába zarándokolt, ahol remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött és annak a nyáját őrizte. A legenda adott alapot arra, hogy a pásztorok védőszentjévé választották. Kultuszának nyomai hazánkban a 18. sz.-ban bukkantak föl. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban pásztorként ábrázolják. Tiszteletének legnagyobb propagálója Padányi Biró Márton veszprémi püspök volt, aki a Sümeg melletti Deákiban kápolnát építtetett tiszteletére, ahová az 1755. évi marhavész idején, okt. 20-án körmenetet is vezetett.
Szobrai főleg a Dunántúlon, Buda vidékén, Heves megyében és a Jászságban gyakoriak: gyakran szerepel üvegképeken is. Egy-egy marhavész után számos községben helyeztek el Vendel szobrot, rendszerint a falu végén vagy a határ azon részén, amelyen az állatok a legelőre jártak. Szent Vendel napját ugyancsak számos községben fogadott ünnepnek tartották, körmenetben vonultak a szobrához, hogy a falut megvédje a dögvésztől.. A jószágtartó gazdák, a pásztorok, elsősorban a juhászok védőszentjükként tisztelték. A Vendel-kultusz nyomait Ny- és Közép-Európában is megtaláljuk; ezek általában marhavész elleni védekezésre, az őszi beterelésre, a pásztorszegődtetésekre utalnak.
Nepomuki Szent János
szobor
Szintén a 18. század második felében készült. Süttői márványból készült pilléren állt, maga a szobor homokkőből faragott, eredetileg festett volt. E korban folyóvizek, hidak mellé készítették e szobrokat, mert az úton és a vízen járók védelmezőjének tartották. Régen a templom előtt állt. 2007-ben helyreállították és a községközpontban kialakított parkban helyezték el. Pillére sajnos már nem az eredeti.
Nepomuki Szent János a gyónási titok vértanúja Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik. A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok, továbbá Csehország védőszentje; egyes helyeken a fuldoklók, bányászok patrónusa. Nepomuki János 1393-ben szenvedett mártírhalált Prágában. 1721-ben avatták boldoggá, 1729-ben emelték a szentek sorába.
A legenda szerint I V. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jóakaratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná vált. Meg akarta tudni, miket szokott gyónni a felesége; mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Egy másik forrás szerint a Moldva olyannyira leapadt, hogy megtalálhassák. János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette örök nyugalomra.
Vértanúságának híre hamar elterjedt.Szenttéavatási eljárását már a XVI. században elindították, de csak 1729-ben fejezték be.
Jánost 1721-ben avatták boldoggá, 1729-ben emelték a szentek sorába. Életrajzát a jezsuita Bohuslav Balbin adta ki 1725-ben.
